2012. november 27., kedd

Szeretne több nyugdíjat, ha itt lesz az ideje, 
vagy kiegészíteni a meglévőt?

Nyugdíj, nem más mint pilótajáték! Mit tehetünk?

Ahhoz, hogy megértsük, miért pilótajáték nézzük meg a videót:



Ön jogosan hihette, hogy majd, amikor végre abbahagyja a munkáját, akkor a nyugdíjából származó jövedelme körülbelül akkora lesz, mint amiből most él.

Ez már most sem igaz.

Van olyan most nyugdíjba menő, aki 32 ezer forintot kap havonta.

A nyugdíjba menők átlagosan 30-50%-os életszínvonal esést élnek meg. Ez a helyzet, még tovább csak romlik. Ha így haladunk, úgy tűnik a kassza 2025-re kiürül.

Mit tehetünk?

 Élni vagy vegetálni?
 Így is fel lehet tenni a kérdést. Igaz nem annyira udvarias, mint amennyire tárgyilagos. Mindenesetre ugyan ezzel a szemlélettel vizsgálva az elmúlt 20 év nyugdíj rendszereit Európa szerte, bizony nagyon kevés olyan nyugdíjassal találkozni, akiknek nem kell választaniuk éppen melyik szükségletüket elégítsék ki a másik kettő-három-négy, ugyan olyan jelentőségű dolog rovására.

Ideje változni!




Iratkozzon fel és máris küldjük a lehetőségeket e-mail-ben!
Keresztnév:
Vezetéknév:
* Email:

* kötelező mezők

Tudta e hogy...

Befektetési tanácsadás és a kor


Abban a korszakban, amikor az összes ember azt üzeni, hogy légy tehetős most azonnal és harminckét évesen már vénnek számítasz, szóval ebben a jelenlegi történelmi szituációban divatjamúlt a befektetés említése.



Az, aki beveszi ezt  „mindent a mától várj” - mesét nemsokára elkerülhetetlen, hogy találkozzon a fantazmagóriák szükséges halálával. Kevésbé körmönfontan fogalmazva: a hirtelen tehetőssé válás vagy természetfeletti szerencse vagy természetfeletti tálentum vagy mindennapos csalás eredménye. Szerintünk egyedül a hosszú távú gondolkodásmód és a megbízható ”planning” vezethet  a vágyott célra: az egzisztenciális függetlenségre és félelem mentességre. Ezt az eddigiekben hosszabban körülírt dolgot nevezhetjük egyszerűbben befektetésnek.



Miféle befektetést válasszak?



Ahogy majdnem minden gond ezen a planétán a befektetés dolga sem rendelkezik  egyszerű megoldással. Gyakorlatilag megállapíthatjuk, hogy ami áldásos egyvalakinek egy meghatározott esetben, szinte soha jó egy másik személy számára egy új esetben. Annak ellenére, hogy a befektetési tanácsadó szótól milliónyian kapnak kiütést, talán mégsem kéne 100%-ig sutba dobnunk egy képzett szakember alkalmazását...




Nyugdíjas táncrend
Akár a nyugdíjra is érthetjük, hogy már az ókori görögök is tudták, hogy csak azt lehet eldorbézolni, amit egyszer valamilyen formában megszerzett az ember. Vagy a hangya… Erről szól az a bizonyos mese a hangyáról, meg a tücsökről. Mert a szorgalmas hangya ugyebár egész nyáron hajt, mint a güzü, begyűjti a megszerezhető javak összességét, elraktározza a téli hónapokra, és úgy él a tartalékaiból ( amit manapság nyugdíjnak neveznek), mint a mesebeli aranyhal az azúrkék tengervízben. Bezzeg a tücsök, amelyik csak a mindennapok élvezetinek hajszolásában leli élvezetét és elcsápolja azt a kevés aranytartalékot, amit elrakhatna a hideg napokra, bizony éhkoppon marad nyugdíj nélkül.



Hogy lesz a tücsöknek nyugdíja?



Mert végtére is erről van szó, hogy ki kit tart el, és miért. Bolond lenne a hangya egész télen át etetni a táncoslábú  tücsköt, ha nem neki húzta a talp alá valót. Nem gond a nyugdíj ott, ahol úgy terem a gyerek, mint a gomba. Szülő tartja gyerekét, gyerek tartja öreg szülőjét. Lesz nyugdíj - erre épül föl a társadalom. Csakhogy mindez már nem igaz napjainkra, mert felborult az egyensúly eltartó és eltartott között. Úgy is mondhatnánk, hogy több a tücsök, minta hangya. Az egyre kevesebb dolgozó nem tudja előteremteni a munkából már kiöregedettek létalapját a nyugdíjat.



Az állam segít a nyugdíjas tücsöknek?



Az állam többféle módon próbálkozott e gond megoldásával. Többek között úgy is, hogy kölcsönökkel fedezte a nyugdíj kassza hiányait. No, de ezt is vissza kell fizetnie valakinek. S bár tudjuk, hogy a tudomány és a technika vívmányai elvileg megteremthetnék a növekvő lakossági szám eltartásához szükséges anyagi eszközöket, mégsem elég a nyugdíj kasszába befolyó összeg a növekvő nyugdíjas létszám eltartásához. Egyre gyakoribbak az államháztartás(ok) összeomlásáról lábra kapó hírek, s az egyre növekvő jogcímeken beszedett adók sem tűnnek elégnek az állami kiadások finanszírozásához. Így hát az állam arra kényszerül, hogy visszadobja a labdát és a lakosságra bízza önmaga fenntartását. Azt mondja jobb ma egy veréb, ha holnapra is jut egy másik. Ez magyarul azt jelenti, hogy mindenki gondoskodjon a saját holnapjáról. Tartalékaiból teremtse meg a nyugdíj alapját.



Túl sok az állatság...



Nem is lenne ezzel semmi gond, ha meglenne az a bizonyos két veréb (az se nagy baj, ha mondjuk az egyik túzok), amelyikből el lehet tenni holnapra az egyiket. Sőt az se lenne nagy baj, ha a hangya időnként táncra perdülhetne a tücsök muzsikájára, ha lenne, aki összehangolja a táncrendet.




A nyugdíj külföldön




A britek és németek kevesebb mint fele szeretne hazájában élni nyugdíjas korában, szemben a spanyolokkal és franciákkal, akiknek a többsége elégedetten marad otthon — derül ki egy felmérésből.  Nem nehéz összefüggést találni az adott ország klímája és a kitelepülési szándék között, hiszen többségünk a szíve mélyén egész életében napfényre és tengerre vágyik. Az olcsó repülőutak és az Internetes kommunikáció pedig ma már azt is lehetővé teszik. hogy a külföldre költöző nyugdíjasok ne szakadjanak ki teljesen a családjuk életéből.



Nyugdíjas turisták a világ körül



A jóléti társadalmakban egy becsülettel végigdolgozott élet és a gyerekek felnevelése után - tegyük hozzá: szerencsés esetben - eljön az emberek életében az idő, amikor már csak magukkal és a párjukkal, valamint az élet élvezetével kell foglalkozniuk így utazhatnak, világot látnak. Gyógyüdülőkbe járnak és jó éttermekben vacsoráznak. Az ENSZ becslése szerint 2025-re 1,1 milliárdnyi 60 év feletti lesz a Földön, közel duplája a 2000-ben regisztrált adatoknak. Európa elöregedő társadalmaiban drasztikusan csökken a fiatalkorúak száma, miközben a nyugdíj asoké folyamatosan nő: ma a teljes európai lakosság 20 százaléka 60 év feletti. A lakosság várható hosszabb élettartama és a születések számának csökkenése jellemzően a világ fejlett nyugati felét érintő probléma. ahol egyre nagyobb létszámú generációk kerülnek nyugdíjas korba úgy, hogy aktívak kívánnak maradni. Ezekben a társadalmakban már külön utazási irodák szakosodtak az egyre növekvő számú nyugdíjas korú turistára és ez az iparág jövedelmező üzletnek számít a turizmuson belül. Nyugat-Európában és a tengerentúlon is bevett szokás ugyanis. hogy az év nagy részében utaznak a tehetős nyugdíjasok, akár úgy, hogy egy-két hétre kelnek útra évente több alkalommal, akár úgy, hogy melegebb éghajlatú vidékre költöznek az év bizonyos időszakában - gondoljunk például a Spanyol- vagy Olaszországban fenntartott házakra vagy a floridai nyugdíjas üdülőfalvakra, amelyek télen dugig megtelnek vendégekkel. Az utazási hajlandóság persze nagyban összefügg az anyagi lehetőségekkel. de a nyugati nyugdíjasok mentalitásukban is alapvetően különböznek a magyaroktól. A miénknél erősebben énközpontú társadalmakban nem éreznek lelkiismeret-furdalást az idős szülők, amikor az általuk megkeresett pénzt önmagukra költik és a gyerekeik sem néznek ferde szemmel rájuk. ha úgymond eldorbézolják az örökséget.



Nyugdíjasok, akik büszkék



A távol-keleti emberek viszont legendásan büszkék arra, ha olyan gyereket neveltek fel, aki öregkorukban képes eltartani őket és gondoskodik róluk. Nyugaton ehhez képest gyakran előfordul, hogy egy idős nő azt mondja: több unokája van, de csak az elsõ fájt neki. Nálunk az öregség szégyellni- és titkolnivaló szépséghiba lett. Mivel a munka, a teljesítmény, az előmenetel lettek a világ nyugati felének varázsszavai, így válhatott az ifjúság kiváltságos értékké és ezért lett olyan nehéz dolog szépen megöregedni.

A hagyományos keleti társadalmakban ezzel szemben még ma is az öregségnek és bölcsességnek van igazi kultusza. Az nyugdíjas korban is hangsúlyozott teherbírás és aktivitás leginkább a szélsőségességig hajszolt individualizmus, vagyis az egyént a csoport elé helyező gondolkodás eredménye: a nyugati idős emberek büszkék a függetlenségükre, és szégyellik, ha a gyerekeik tartják el őket és terhére vannak valakinek.



Mekkora a nyugdíj külföldön - ott sem fenékig tejfel



Az amerikai alkotmány feltűnően nem számol az idősek azon alapvető emberi jogával, hogy eltartsák õket a gyerekeik. A modern társadalmakban szinte elvárás, hogy egy nyugdíjas fenn tudjon tartani egy önálló háztartást, ha pedig már nem képes ellátni magát, sokkal valószínűbb, hogy nyugdíjas otthonba költözik, ahol profi személyzet gondoskodik róla, mint hogy a családja, a gyerekei háztartásában, azok költségén töltse el utolsó éveit. Európában egyébként a válság óta mindenhol a többgenerációs együttélésre próbálják ösztönözni a lakosságot, mégis kevés a siker ezügyben és sorra nyílnak az otthonok.

Azt a tévhitet mindenesetre fontos eloszlatnunk, miszerint az átlag nyugateurópai nyugdíjas az év felét Mallorcan vagy a francia Riviérán töltené. A helyzet a nyugati, korábban jólétinek nevezett társadalmakban is egyre kevésbé rózsás, és csak a felső társadalmi réteg engedheti meg magának a külföldi ház luxusát. Az átlagos kis nyugdíjas Nyugat-Európában is nagykabátban ül otthon, mert nem tudja kifizetni a nyugdíj ából a fűtésszámlát és egészséges ételekre sem telik neki, nemhogy egzotikus utazásra.



forrás: Oravecz Éva Csilla/Nők Lapja 2011.július. 13.

A művészet, meg a nyugdíj

Alig néhány generációval előttünk még kivételes szerencsének számított a nyugdíjas állás. Egy vasutas (nem is beszélve egy vasúti tisztről) már kivételesen jó partinak számított a lányos anyák körében, de ha más nem akadt, akár egy postás is megtette. No, igen biztos állás, biztos jövedelem, nyugodt idős kor.


Amit a nyugdíjról mondtak


A magát szocialistának nevezett állam is így hirdette az állami nyugdíj előnyeit, a gondoskodó hatalom erkölcsi nagyságát és az állami tulajdon mindenhatóságát. S tegyük hozzá azt is, hogy ezzel igazolta az állami fizetések mindenféle összehasonlításban alacsony voltát, hiszen a pénz, mint olyan egyébként is a fölösleges rossz kategóriájába tartozott. Igaz, hogy kevés a fizetés, de olcsó az állami lakás bére, olcsó a sör, meg a kenyér, és nemcsak a dolgozó ember egészségére vigyáz az állami egészségügy, hanem felvállalja minden gondját, baját, még a szórakoztatásáról is gondoskodik. Amúgy meg hamarosan eljön a kommunizmus kora, ahol már mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt bőséges javakból.

Ami a nyugdíjból lett


Aztán kiderült, hogy túl mélyen aludtunk, s belelógott a kezünk a bilibe. Mint sok minden másról, a nyugdíjrendszerről is kiderült, hogy mégse a békés, nyugodt idős kort fedezték a befizetett járulékok, hanem például egyes emberek, hogy azt ne mondjam, politikusok és családjaik személyes jólétét. Pedig milyen jól hangzott például az is, hogy a művészek (színészek, zenészek, komikusok és egyéb, az élet gyertyáját két végén égető szellemi foglalkozásúak) akár 25 évnyi munka után nyugdíjba vonulhatnak és élvezhetik munkájuk gyümölcsét. Annál is inkább, mert közben nagyon sokan közülük magas állami és szakmai kitüntetéseket kapnak, netán nemzetközi sikereket érnek el,s felgyülemlett tapasztalataikkal a következő nemzedéket illik segíteniük.

művész - nyugdíj

Valóban meg is kapták, kapják megérdemelt nyugdíjukat ezek a művészek. Ennek ellenére, még mindig ott vannak a színpadokon, haknikon előzik meg a feltörekvő fiatalokat. Pedig hát minden hónapban hozza nekik a postás a jól megérdemelt, biztos anyagi hátteret jelentő nyugdíjat. Mennyit is? Az RTL-tv egyik riportjából tudjuk, hogy például Karda Beáta, a népszerű énekes majdnem 32 ezer, Nagy Feró, a 8 óra munka, 8 óra pihenés…sztárja több, mint 32 ezer forintot havonta. Csala Zsuzsának, a Vidám Színpad még mindig sok tapsot arató, 76 éves művésznőjének egyik rajongója életjáradékot ajánlott fel, amikor megtudta, hogy fél évszázados művészi munkája eredményeként micsoda hatalmas összeggel jutalmazza a nyugdíjintézet. Szilágyi István, aki nemzedékek filmélményét alapozta meg például Lópici Gáspár felejthetetlen alakításával, mindennapi megélhetési gondokkal küzd, s úgy fogadja el a barátai által felajánlott kölcsönöket, hogy nem tudja, mikor fizetheti vissza. Paudics Béla, aki szintén egyedi színt jelentett a hazai színjátszás palettáján, ugyancsak súlyos anyagi gondokkal küzd. A sor itt nem ér véget, csak megszakítjuk. Sokáig lehetne még folytatni a felsorolást az elmúlt évtizedek még mindig népszerű, nyomorgó művészeivel, és nem csak a színpadok egykor sok tapsot learatott kiváló előadóival, hanem írókkal, képzőművészekkel, a szellem kiválóságaival.


Halász Mariann rendezvényszervező elmondta, hogy ma is nagyon népszerűek például a fent említett művészek a különböző magánrendezvényeken, haknikon, esküvőkön, nyugdíjas bulikon. Mondhatnánk úgy is, hogy az újgazdag családok házhoz hívják a hetvenes, nyolcvanas évek sztárjait. És ők Aradszkitól  Csala Zsuzsán át Paudics Béláig kénytelen kelletlen mennek, viszik a félórás, vagy ha kell másfél órás műsorukat, mert kenyérre kell a pénz. Kell a könnyes mosollyal, keserű vígsággal megkeresett sűrű fillér, ritka forint, mert a művészi pálya elején megígért biztos megélhetést jelentő, nyugodt  idős kort biztosító nyugdíj ma sem ér többet, mint a csalfa szerető hamis csókja. Ők pedig teszik, amit tenniük kell, mert erre születtek és nem tehetnek mást. Egyetlen – nem éppen boldogító vigaszuk ─ hogy nem ez az egyetlen ígéret, amivel adós maradt a csalfa szertő. Ami meg a művészetet illeti, ebből megélni se akármilyen produlció.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése